Gulácsi Péter kinyilvánított egy véleményt - elfogadja, hogy homoszexuális párok is nevelhessenek gyereket.

És a csőcselék megmozdult, kiegyenesítette a kaszákat, vasvillát ragadott és ítélőszék elé állította a magyar válogatott és Európa egyik legjobb játékosát. Virtuálisan a fejét vették, de az indulatok azóta sem csillapodtak. A "forradalom" emlékeit szemügyre lehet venni a Nemzeti Sport Facebook-oldalán (természetesen magának a lapnak ehhez önmagában nincs köze).

Ez a csőcselék azt vallja magáról, hogy "futballszurkoló", "fanatikus", "hazafi" és így tovább. Gulácsi valószínűleg egymaga többet tett az ország nevének ismertebbé tételéért, mint az őt gyalázók együttvéve. És ez talán így is van rendjén. Akik a meccseken eddig minden védése után kiabálták, hogy ő a' Isten, azok most a keretből is kiraknák.

Ezzel kapcsolatban életem egyik fontos pillanata jutott eszembe. 2016 nyarán az ország jelentős része a foci EB lázában égett és örült a válogatott szereplésének. A belgák elleni nyolcaddöntőt néhány ezer társammal együtt a budapesti Szabadság téren tekintettem meg, igazi multikulturális tömeg gyűlt össze. Ott volt a hungaristáktól kezdve a Pesten tanuló afrikai cserediákig bezárólag mindenki.

Egy fa alatt foglaltunk helyet néhány barátommal, a meccs csordogált, a válogatott hátrányba került. Mellettünk egy piros-fehér-zöldre festett arcú kreol bőrű kisfiú, aki a családjával együtt szurkolt a válogatottnak. Időközben szintén mellénk sodródott egy Hunnia pólós társaság, akik inzultálni kezdték a "szivárványcsaládot". Leköpték az anyukát, a kisfiút pedig lökdösni kezdték, közben válogatott szidalmakat szórtak a fejükre, aminek a lényege nagyjából az volt, hogy ők nem magyarok, tehát húzzanak haza. Páran közbeléptünk, ekkor az anyuka már a földön volt.

Megdöbbentem. Számomra ez egy olyan letaglózó élmény volt, ami sok tekintetben megváltoztatta a gondolkodásom. Ez a csőcselék, aki mindenkinél magyarabbnak, kiválóbbnak, heteróbbnak stb. érzi magát - nyilván a kisebbségi komplexus miatt - nekiront mindennek és mindenkinek, ha olyat lát, ami az általa konstruált világképbe nem fér bele. Nem fogadunk be valakit az általunk oly hőn szeretett magyarságba, csak mert kicsit sötétebb a bőre? Kirekesztünk valakit a magyarságból, csak mert más véleményen van a családról?

Ez az a csőcselék, amelyik szabadon engedte Barabást, ez az a csőcselék, amely egy emberként üdvözölte a Führert. Ez az a csőcselék, amelyik megverte volna azt az anyát, aki nem egy fehér férfihoz ment feleségül.