Alább egy kitalált történet olvasható. Minden egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.

Tegnap furcsa álmot láttam:

Mikor a kapitány bemondta, hogy 2 óra múlva érkezünk Londonba, kicsit ideges lettem. Az Orion este nyolckor kezd a Chelsea ellen, addig még el kell foglalni a szobát, no meg a Pista meghívott valami gumigyár éttermébe. Furcsállom, de ő tudja, jobban ért az ilyesmihez. Remélem van pincepörkölt az étlapon, bár azt a Szilinél jobban nem csinálja senki. Ő az igazi gasztrokuruc. Egyszer elkészítettem úgy, ahogy az újság is megírta. Ala hablil halwalab pincepörkölt?

A repülő kívül-belül csillog-villog, mondom, a Pistának jó ízlése van az ilyesmikhez. Ezért is nyer ő mindig: tisztában van vele, mi tetszik nekem, ez a repülőknél, és a tendereknél is hasznos képesség. 

Ez az út most ajándék volt tőle, cserébe, hogy a stadionra kapott egy kis plusz pénzt. Mikor felszálltunk, kilyukasztotta a kuponlapomat a megfelelő helyen. Már csak 5 üres hely van, lassan betelik. Mondjuk még lóg egy úttal a Kopaszi-gátért. A kötélbarátságban fontos a becsület, ő meg a szavát adta.

Ahogy megérkeztünk a szállodába, böngészgettem kicsit a híreket, kapcsolgattam a tévét. Sehol semmi érdekes, még mindig visz mindent a soros, meg a migránstéma, helyes. Még a baloldali médiatúlsúly dacára is. Sok belpesti zsúrfiú...kutakodnak az ember zsebében, meg hogy hová megy nyaralni...most őszintén, egy átlagembert ez érdekel? Nem csoda, hogy sorra szűnnek meg.

Az étteremben jól főztek, bár azért a séf nem volt egy Laci bácsi. A meccset sajnos buktuk, és még szotyit sem kaptunk, elég lehangoltan szálltunk fel a gépre. Mikor földet értünk Ferihegyen, valami lesifotós lekapta, ahogy beszállok a kocsiba. Ezektől a szúnyogoktól már lassan levegőt sem kap az ember. Csináljátok csak, az emberek úgyis azt kérdezik majd: honnan volt pénz felső kategóriás fényképezőgépekre?

Másnap mesélik a többiek, hogy főnök, akadt egy kis gond. Pár liberális heccoldal - ahol újságírók helyett politikai aktivisták dolgoznak, a piaci finanszírozás fogalmát pedig hírből sem ismerik - cikkezik a kis kiruccanásunkról, a tévében meg kóstolgatták KDN Pistát. Mondjuk ez a dolguk, tegyenek csak úgy ott Kőbányán, mintha a másik oldalon állnának. De a Pista jól kivágta magát. Érvelésben ő viszi a prímet a frakcióban. Mert sikeres.

Szerencsére csak páran ültek fel a hangulatkeltésnek, komolyabb zavar nem keletkezett az erőben. Pár nap múlva elcsendesedett az ország, és minden ment tovább a rendes kerékvágásban, behúztuk a következő időközit is.

Miközben hazafelé suhantam a "Kormány jó", "A migráció rossz", és "Stop" feliratú óriásplakátok árnyéka miatt vibráló napsütésben, azon gondolkodtam, hogy hihetetlen, ebben az országban ennyi megvezethető ember él. Úgy látszik, tényleg mindent megtehetünk. Mert ezek hagyják. És hagyni is fogják.

Nagyjából ekkor ébredtem fel, furcsa, bizsergető érzéssel. A buszban a hangszóró bemondta, hogy lerobbantunk, szálljunk le, hamarosan jön a pótló. Miután a morgolódó tömeg letódult a járműről, a háttérből beszűrődő utcazajtól kimélyített csöndben megfogadtam magamnak, hogy soha nem próbálom ki többet a cuccot. Ilyen durva tripre azért nem számítottam. Ennyire abszurd világ biztosan nem létezik.