A parlamenti obstrukció történelmi előzményei

A Tisza István ellen elkövetett 1912. évi merénylet

A napokban végre némi élet költözött az elmúlt években rendkívül sivárrá és egyhangúvá vált magyar politikába.

Az ellenzék részéről tanúsított obstrukciót a pártpreferenciáktől függően eltérően értékelték a közéleti szereplők és a választásra jogosultak: a kormánypárt és hívei a parlamentarizmus kigúnyolását, a Tisztelt Ház meg nem tisztelését látják az eseményekben, míg az ellenzék mint egyetlen lehetséges megoldás magyarázza a szerdai ülésen történteket.

Az obstrukció korántsem új keletű: a magyar politika szinte állandó részét képezte az első világháborút megelőző "boldog békeidőkben". Kevéssé ismert történet a Tisza István későbbi miniszterelnök, 1912-ben házelnök ellen elkövetett merénylet, melynek nyomai a mai napig megfigyelhetőek a pulpituson. Az alábbiakban e merénylet körülményeit és következményeit járom körül, ehhez korabeli (Vasárnapi Újság 59. évfolyam, Képviselőházi Napló) és későbbi (Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935.) forrásokat hívtam segítségül.

---------------------------------------

Az 1912-i év április havának 17-ik napján Khuen-Héderváry Károly benyújtotta lemondását Ferenc Józsefhez, aki miután elfogadta, a szokásos egyeztetés mellőzésével[1] 1912. április 25-én Lukács Lászlót nevezte ki Magyarország miniszterelnökévé.[2] Ő a véderőjavaslat keresztülvitele okán tárgyalni kezdett az ellenzékkel, akik azonban a Justh-párt által kidolgozott választójogi kiszélesítést kínálták alkualapként.[3]  Lukács viszont először a véderőreformot akarta megszavaztatni, a választójogi reformot pedig későbbre halasztva a saját kezében akarta tartani.[4] Ez az ellenzék számára természetesen elfogadhatatlan volt, amit a technikai obstrukcióval mutattak ki, ez lehetett az oka Návay Lajos május 19-i lemondásának a házelnöki posztról.

Gróf Tisza István házelnöki tisztjét 1912. május 22-én nyerte el, ekkor a képviselőházban az ott lévők egy része zárt ülést kért, a házelnök pedig elrendelte azt.[5] Az egész napos ülés során az ellenzék végig bekiabálásokkal zavarta a munkát, Kovács Gyulát kétszer is rendreutasította a házelnök.[6] Ugyanő a szavazás elrendelését követően, a névsor felolvasása közben „…a terem közepére rohan és igyekszik megakadályozni a szavazást, mire a képviselők a ház minden oldaláról a terem közepére tódulnak.”[7] Mint később kiderül, a szavazóurnát akarta széttörni,[8] ledobva azt a kihelyezett asztalról. [9] A szavazás eredményének kihirdetése előtt a házelnök felszólalását követően Kovács Gyulát a képviselők a mentelmi bizottsághoz utasították,[10] amely 30 napra kitiltotta őt a Parlamentből. [11] A szavazáson a 438 képviselőből mindössze 210 volt jelen és szavazott, közülük pedig mindenki gróf Tisza Istvánra adta le voksát.[12]

Tisza megválasztása után beszédet intézett a képviselőkhöz, amelyben elmondta, hogy felül fog emelkedni a pártszimpátián, mivel egy házelnöknek ez kötelessége.[13] Céljai ezen kívül a következők voltak: a védőreform keresztülvitele, és az obstrukció megszüntetése.[14] A választójog kiszélesítését nem szorgalmazta, mert szerinte ez egyrészt az általános magyar, másrészt az uralkodó társadalmi osztály hegemóniáját veszélyeztette volna.[15]

Másnap, május 23-án a szociáldemokraták általános sztrájkot hirdettek, az addigi legnagyobb munkástüntetés volt az országban, ami sajnos zavargásokba torkollott, aminek eredményeképp hét személy veszítette életét.[16] Jászi Oszkár szerint: „Ez a dátum a magyar történelem legnagyobb dátuma 1848 óta.”[17]

kep2.png

Az 1912. május 23-i zavargások idején kivezényelt karhatalmisták (kép: Vasárnapi Újság)

kep3.png

És egy felborított villamos (Kép: Vasárnapi Újság)

 

A következő napokban tovább folytatódott az obstrukció, mígnem elérkezett a június 4-i ülés. Az a nap is a szokásos módon kezdődött, folytonos ellenzéki bekiabálások szakították félbe Tisza beszédét, majd ő ezt megunva, megszavaztatta a képviselőket a véderőről szóló törvényjavaslatról.[18] Az obstruktorok erre még több bekiabálással, zajongással válaszoltak, és zárt ülés elrendelését követelték.[19] A délután négy óra húsz perckor kezdődő ülésen aztán a baloldalon újra sípolás, trombitálás, fütyülés lett úrrá, minek hatására a házelnök négyszer függesztette fel az ülést.[20] A negyedik, fél órás szünet során a zajongókat a rendőrség távolította el a Parlamentből. Tisza így fogalmazott: „[…] a ház egyes tagjai által különböző lármázó hangszerekkel okozott fülsüketítő lármát másként nem sikerült elhallgattatnom, a háznagy útján fegyveres erő kiállításáról gondoskodtam, s a kivonult rendőri karhatalomnak azt az utasítást adtam, hogy távolítsa el a ház épületéből azokat, akik ismételt felszólítás daczára ezt a magaviseletet tanúsították.” [21] A mentelmi bizottság pedig néhány ülésről kitiltotta a nevezett képviselőket.[22] Tisza ezzel házszabálysértést követett el,[23] de következő nap megint 35 képviselőt –köztük Justh Gyulát, és gróf Károlyi Mihályt- vezetett ki a karhatalom.[24] A következő két nap is hasonlóképpen járt el Tisza István a bekiabálókkal szemben.

 

kep4.png

A Nemzeti Munkapárt ellen tiltakozó ellenzék

kep7.png

A leghangosabb képviselőket a karhatalom távolította el a Házból

Június 7-én délelőtt 11 óra 10 perckor a házelnök a bekiabálások miatt késleltetve megnyitotta az ülést.[25] Ezt követően a bal oldali hírlapírói karzatról Kovács Gyula a terembe berontva előkapta revolverét, amellyel háromszor Tisza István felé lőtt, egy negyedik lövéssel pedig öngyilkosságot kísérelt meg.[26] A házelnököt egyszer sem sikerült eltalálnia, így ő sértetlen maradt, és az öngyilkosság is meghiúsult, Kovács csodával határos módon túlélte az erre irányuló kísérletet.[27] Hatalmas kavarodás tört ki, a kormánypártiak közül többen az újságírókra támadtak, azzal vádolva őket, hogy ők engedték be Kovácsot. Később belátták tévedésüket.[28]

Kovács Gyulát a Városligeti fasoron álló[29] Herzl-szanatóriumba szállították, ahol aznap kiműtötték fejéből a golyót.[30] Szobája ezt követően zarándokhellyé vált, őt magát pedig hősként, mártírként ünnepelték. Leveleket, virágokat kapott ismeretlenektől, minden társadalmi osztályból kapott jókívánságokat.[31] Soproni munkások például gyűjtést szerveztek, a befolyt összegből vásárolt virágcsokrot küldték neki, a Gottermayer könyvkötő intézet dolgozói egy ezüst plakettet adományoztak Kovács Gyulának, valóságos ódát vésve belé.[32] A gyomai választókerületből, ahonnan Kovács Gyula bekerült a Parlamentbe, a legtöbb helységből küldöttség jött fel Pestre, üdvözölni őt, azonban a szobába nem nyertek bebocsátást, erre virágot vettek, s örökös képviselőjükké választották meg.[33]

A merénylet másnapján, június 8-án Zágrábban Luka Jukić megkísérelte lelőni a horvát bánt, viszont a bán helyett az oktatásügyi osztálytanácsost és egy rendőrt sebzett halálra.[34] Bevallottan Kovács hatására cselekedett.

Még a merénylet napján, június 7-én helyszíni szemlét tartottak a Parlament üléstermében. Öt golyót találtak, ebből négy Kovács Gyula revolveréből, egy azonban egy más típusú fegyverből.[35]

A vizsgálat során az orvosi szakvélemény megállapította, hogy Kovács Gyula –bár nem szenved elmezavarban- a cselekmény idején mély öntudatzavarban, öntudatlan állapotban volt.[36] Eszerint tehát nem büntethető. Az ügyész fellebbezett, felülbírálatot követelt, erre a jelentést megváltoztatták, kijelentve, hogy a vádlott a cselekmény idején erősen felindult állapotban volt, „…amely akaratának szabad elhatározási képességét jelentékenyen befolyásolta.”[37] Viszont nem volt öntudatlan.

A nagy érdeklődéssel várt tárgyalás időpontját december 16-17-re tűzték ki. [38] A bíróról, az ügyészről a különböző álláspontú lapok eltérő képet festettek. Először Kovács Gyulát hallgatták ki, aki vallomásában kifejtette, hogy ő az alkotmány védelmében akarta feláldozni életét, ám nem emlékszik, hogy pontosan mit tett.[39] A vizsgálat idején történt kihallgatása során azt vallotta, hogy csak öngyilkos akart lenni, hasonló okokból, és nem akarta lelőni Tiszát.[40]

Tisza István kihallgatása során azt vallotta, hogy Kovács Gyula háromszor, gyors egymásutánban, célzottan felé lőtt. A tettes megbüntetése iránt közönyös volt, úgy gondolta, nem az ő tiszte ezt eldönteni, és a folyamatot nem is befolyásolhatja.[41] A fegyverszakértő szerint a szóban forgó pisztoly 8-10 méterről alkalmas az emberélet kioltására.[42] Az ügyész hazafiúi felindulásból, tehát nem aljas indokból elkövetett szándékos emberölési kísérlettel vádolta meg Kovácsot.[43] Kiemelte az ítélet fontosságát, annak példásnak kell lennie, ezzel biztosítva a közrendet és a törvényhozás nyugalmát.[44] Az alperes ügyvédei szerint a fegyver olyan távolságból nem alkalmas az ölésre, és azért nehezteltek, mert szerintük megfosztották őket jogaiktól.[45] Továbbá, a vádlott, állítják, kritikus álomban követte el tettét, cselekvőképes öntudatlanságban. Kovács Gyula nem akarta szándékosan kioltani a házelnök életét, ezt bizonyítja a házelnöknek írt levele. [46] Kovács Gyula az utolsó szó jogán szólt az esküdtekhez. Azt mondta, hogy az elkeseredés hajtotta őt, és nem kért kegyelmet az esküdtektől. Végig tisztességes maradt, csak az igazságot mondta a vizsgálat egész ideje alatt. Az ítéletet el fogja fogadni.[47]

Az esküdteken volt a sor. A vád: „Bűnös-e a vádlott Kovács Gyula abban, hogy 1912. évi június 7-én délelőtt 11 és 12 óra között élesre töltött és ölésre alkalmas forgópisztolyból, ölésre alkalmas távolságból, Budapesten a magyar országgyűlés üléstermében Tisza István grófra erős felindulásban keletkezett és rögtön végrehajtott ölési szándékból reálőtt és így a cselekményt megkezdte, de be nem fejezte?” [48] Külön kérdésként tették fel, hogy a vádlott ezt öntudatlan állapotban követte-e el, avagy sem.[49] Az esküdtszék pedig kimondta a felmentő ítélete, amit nagy éljenzés követett.[50]

Az ítélet után ünneplő tömeg gyűlt össze, a kormánypárti lapok szerint csupán néhány ember, az ellenzékieknél 150-től egészen 800 főig terjed a létszám.[51]

Az esküdtszék felmentette Kovács Gyulát a vád alól, vagyis kimondta, nem bűnös. Nem azt, hogy öntudatlanul követte el, és ez a fontos. Ezután természetesen a kormánypárti lapok és képviselők felháborodásuknak adtak hangot, és szerintük ezzel bebizonyosodott, hogy az esküdtszék létjogosultsága megszűnt.[52]

Más szempontból is nagyon lényeges ez az ügy. Ez volt az egyik első olyan per, amely komoly sajtófigyelmet kapott, a napilapokban –pártállástól függően- beszámolókat lehetett olvasni a vizsgálatról, a tárgyalásról, az ítélethozatalról. [53] Az újságok pedig alaposan befolyásolták a közvéleményt,[54] az esküdtszék pedig ezt testesítette meg.[55] Az általam feldolgozott tanulmány a merénylet évéből hoz egy példát: egy villamoskalauz öntudatlan állapotban kétszer rálőtt egy ellenőrre, aki nem sérült meg. A kalauzt két év börtönre ítélték,[56] szemben Kovács Gyulával. Nyilvánvaló a magyarázat: a sajtónak már ekkor komoly hatalma volt, ha valakit védelmébe vett, az általában kedvezőbb elbírálásban részesült.

Érdekes egyébként, hogy az ellenzéki lapok mennyivel nagyobb aktivitást mutattak az ügyben, s a kormánypárti újságok alig-alig, akkor is rossz időzítéssel számoltak be, vagy mondtak véleményt róla.[57]

A Vasárnapi Újság szöveges tudósítást nem közölt, képmellékleteket viszont három számhoz is csatolt. Az 1912. június 2-án megjelent számban címlapon jelenik meg a május 23-i zavargások egyik jelenete, majd az újság belső oldalain további három oldalt szenteltek a munkástüntetésnek.[58] A június 9-i Vasárnapi Újság egy oldalas rajzot közöl az egyik viharos parlamenti ülésről.[59] Június 16-án a címlapon kívül egy nagyobb lélegzetű, öt oldalas képmelléklettel és egy oldalas rajzzal illusztrálja a parlamenti viharok alatt történt eseményeket.[60]

kep6.png

Vasárnapi Újság 59. évf. 24. sz. 483. http://epa.oszk.hu/00000/00030/03055/pdf/

 

            A fenti rajzon látható az ülésteremben zajló ellenzéki obstrukció, Tisza Istvánt nem engedik szóhoz jutni. Tisza egyedül áll a pulpituson, ez metaforája lehet a párton belüli harcoknak, ahol bizony sokszor párttársai is ellene fordultak. Arrogáns, zsarnoki testtartása, arcvonásai vannak –a rajz szerint-, de a kép előterében lévő csengető, sípoló, trombitáló ellenzékiekről sem kapunk pozitív képet. Szinte az egész illusztráció az ellenzékieket ábrázolja, csupán a háttérben látható néhány nyugodtan ülő kormánypárti, vagy mérsékelt ellenzéki.

            A Vasárnapi Újságnak sikerült jórészt semlegesnek maradnia az ügyben, bár a közvélemény, a közönség kiszolgálása érdekében egy kissé szerintem negatív képet kapunk Tisza Istvánról. Kovács Gyuláról viszont egyetlen kép jelent meg a számos kihágása, és a merénylet ellenére.

            A századforduló után az ellenzék meglehetősen szűk mozgástere nem (mindig) tette lehetővé az általuk ellenzett törvény hatályba lépésének megakadályozását. A színházzá váló Parlamentben ez volt szinte az egyetlen lehetőség, ezt mégiscsak elérjék, s a figyelmet is sikerült ráirányítani a problémára, mai kifejezéssel élve átmenetileg tematizálni tudták a közéletet. A merénylet kapcsán is érdemes kiemelni a sajtó szerepét a tömegek véleményének alakításában, s a felmentő ítéletben.

Természetesen reméljük, a mostani történések nem vesznek hasonló fordulatot.

 

 

Felhasznált Irodalom

 

 

[1] Vermes Gábor: Tisza István. Osiris, Bp. 2001. 170.

[2] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 3.

[3] Vermes Gábor: Tisza István. Osiris, Bp. 2001. 170.

[4] Vermes Gábor: Tisza István. Osiris, Bp. 2001. 170-171.

[5] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 272. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 280.

[6] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. K. 270. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 278.

[7] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 273. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 281.

[8] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 274. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 282.

[9] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 4.

[10] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 274. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 282.

[11] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 4.

[12] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 274. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 282.

[13] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 275. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 283.

[14] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 4.

[15] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 4.

[16] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 5.

[17] Jászi Oszkár publicisztikája, Magvető, Bp. 1982.

[18] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 8.

[19] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 8.

[20] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 438. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 446.

[21] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 439. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 447.

[22] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 9.

[23] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 9.

[24] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 445. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 453.

[25] Képviselőházi Naplók, 1910. XVI. Kötet, 474. http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1910_16&pg=274&l=hun 482.

[26] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 9.

[27] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 9-10.

[28] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 10.

[29] http://www.btm.hu/old/palyazat/ihm_anyagok/Foldalatti/Bajza/bajza.htm

[30] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 10.

[31] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 10.

[32] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 11.

[33] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 11.

[34] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 11.

[35] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 12.

[36] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 13.

[37] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 14.

[38] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 14.

[39] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 15.

[40] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 12-13.

[41] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 15-16.

[42] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 17.

[43] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 17.

[44] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 17.

[45] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 17.

[46] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 18.

[47] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 18.

[48] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 18-19.

[49] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 19.

[50] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 19.

[51] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 20.

[52] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 21.

[53] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 22.

[54] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 48.

[55] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 127.

[56] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 22.

[57] Donáth Regina: A Tisza István elleni 1912-i merénylet a hírlapirodalom tükrében. Bp. 1935. 126.

[58] Vasárnapi Újság 59. évf. 22. sz. http://epa.oszk.hu/00000/00030/03053/pdf/

[59] Vasárnapi Újság 59. évf. 23. sz. http://epa.oszk.hu/00000/00030/03054/pdf/

[60] Vasárnapi Újság 59. évf. 24. sz. http://epa.oszk.hu/00000/00030/03055/pdf/

Címkék: vita, parlament, merénylet, ellenzék, obstrukció, Tisza István